Hagyomány, barátság, búcsú - Valétálás a Soproni Egyetemen

Az este fél nyolckor kezdődő eseményen a végzős hallgatók az egyetem főépülete előtt gyülekeztek, ahol az alsóbb évesek, családtagok, oktatók sorfala fogadta őket.

A fáklyás bevonulást és az erdész himnusz elhangzását követően Kiss Péter Zoltán, a. Mesüge, V. éves erdész valétaelnök mondott búcsúbeszédet. Az egyetemi zászló átadását követően Buni Bence, a. Foxi, IV. éves erdész valétaelnök búcsúzott a végzősöktől, majd a valétabot átadását követően a karok dékánjai – Prof. Dr. Heil Bálint Erdőmérnöki Kar, Prof. Dr. Magoss Endre a Faipari Mérnöki és Kreatívipari, Prof. Dr. Széles Zsuzsanna Lámfalussy Sándor Közgazdaságtudományi Kar is - szóltak a hallgatókhoz.

Az ünnepségen beszédet mondott Prof. Dr. Fábián Attila rektor is, aki a búcsúzás különleges természetéről beszélt a valétálóknak.

„Van a búcsúnak egy különös természete. Egyszerre nehéz és felemelő. Nehéz, mert elválást jelent helyektől, megszokott terektől, mindennapi pillanatoktól. És felemelő, mert közben ráébredünk arra, mit is kaptunk az elmúlt években. Tudást, közösséget, barátságokat, egy életre szóló kötődést” – fogalmazott.

„Ma Soprontól búcsúznak, attól a várostól, amely az elmúlt években otthont adott Önöknek, és mostantól életük történetének része.”

Beszédében felidézte a selmeci örökség történetét is, amikor 1918-ban az akadémia Sopronba költözött.

– „Sopronyi-Thurner Mihály polgármester felhívással fordult a polgárokhoz, adjanak otthont az érkezőknek. Lakásokat, szobákat, figyelmet, emberséget kérve és kapva. A város befogadta az egyetemet. Így született meg az a különleges kapcsolat, amely ma is él. Az egyetem és Sopron egymásra talált. Azok a diákok és oktatók mindent magukkal hoztak, könyveket, eszközöket, műszereket, bútorokat és egy szellemiséget. Egy olyan hagyományt, amely azóta is összeköti a generációkat.” – emelte ki.

A rektor arról is beszélt, hogy a hagyományok nemzedékeken átívelve maradtak fenn.

A valétálás fogalma ma is elválaszthatatlan Selmecbányától és a felvidéki városoktól és minden évben újra és újra megtelik tartalommal ez a pillanat.

„Ballag már a vén diák tovább….a távozókat újak váltják fel, a vidám hagyományos szellem átöröklődik nemzedékről nemzedékre”: írta Hoffmann Géza már 1890-ben. És ez így van azóta is. Hiába változott a város, hiába változott a világ és váltotta egymást annyi nemzedék.

Prof. Dr. Fábián Attila kitért az egyetem fejlődésére is, hangsúlyozva, hogy a megújulás ma is része az intézmény életének.

„Épületeink korszerűsödnek, új közösségi terek születnek, a kreatív energiák nemcsak szellemi, hanem fizikai formát is öltenek” – fogalmazott, majd hozzátette:  „Bízom benne, hogy visszatérnek majd ide, hogy újra végigsétáljanak Sopron utcáin, és hogy lássák ezt a megújulást.”

Beszéde végén a rektor ezekkel a szavakkal búcsúzott:

„Bárhová is sodorja Önöket az élet, vigyék magukkal azt, amit itt kaptak. Az összetartozás élményét, a közösség erejét, a soproni szellemiséget. Legyenek a változás hordozói! Legyenek közösségépítők! Legyenek méltó képviselői annak az egyetemnek, amely évszázados hagyományokra építve a jövőt formálja!”

„A Soproni Egyetem most elengedi Önöket. De meglátják, soha nem engedi el igazán” – zárta gondolatait.

A beszédeket követően a rektor kitárta az egyetem kapuját a díszes menet előtt, majd a valétálók a szalamander élén, dalolva indultak végig a városon. 

A fáklyás menet a Bajcsy-Zsilinszky utca, a Béke út, az Ady Endre út, a Csengery utca, a Frankenburg út, a Deák tér, az Erzsébet utca, a Széchényi tér és a Várkerület érintésével érkezett meg a Fő térre, ahol először Farkas Ciprián polgármester búcsúzott a végzősöktől, majd Gálitzky Attila a. PO(K)ntnEméRdekel faiparos valétaelnök és Potyondi András a. Rambo közgazdász valétaelnök búcsúzott iskolától, várostól és társaktól.

A kedves és megható szavakat követően a végzős hallgatók megemlékeztek Sopronyi-Thurner Mihályról is, arról a soproni polgármesterről, aki annak idején befogadta a Selmecbányáról elűzött Akadémiát, és lehetővé tette, hogy a selmeci szellemiség Sopronban éljen tovább. A hagyományos búcsú a valéta bállal zárult.

Valete, éljetek boldogul! Jó szerencsét, Üdv az Erdésznek, Pénzt a Fásnak, Isten éltesse a Közgazdászokat!