Széllel érkezett eső: jelentős csapadék zárta a nyári szárazságot

A jelentős mennyiségű eső száraz talajra hullott, mivel júliusban és augusztusban az átlagosnál jóval kevesebb csapadék volt Sopron környékén. A mostani esőzés során a csapadék nagy része egyenletesen érkezett, bár az esőzések ideje alatt erős szél is kísérte. Az eső intenzitása alatta maradt a közepes esőkre jellemző 5 mm/óra értéknek, ami lehetővé tette, hogy a víz nagy része beszivárogjon a talajba, feltöltve annak kapilláris pórusait, és csak kisebb mennyiség folyt le a felszínen. Így nem alakultak ki jelentős árhullámok, és a városon áthaladó patakok is a medrükben maradtak.

A Soproni Egyetem Vízgazdálkodási Tanszékének szakemberei folyamatosan figyelik az időjárási adatokat. A Botanikus Kertben és a Hidegvíz-völgyben végzett hosszú távú mérések szerint a mostani eső mennyisége magas, de nem tekinthető extrémnek. Például 2019 májusában 200 mm-nél is több eső hullott, így a mostani csapadékmennyiség nem példa nélküli. Az idei évben január 1. és június vége között is jelentős, közel 420 mm eső esett, ami szintén nem volt extrém.

A nyár második felének szárazsága (júliusban 20 mm, augusztusban 60 mm csapadék) miatt, bár jelentős mennyiségű eső érkezett a városba, a föld gyorsan elnyelte, így nem maradt tartós hatása.  Fontos megjegyezni, hogy a Sopron környéki erdők természetes állapotuknak köszönhetően jól tudták kezelni a csapadékot. Az erdők talaja nem tömörödött, így megőrizte beszivárogtató képességét, ami segített csökkenteni a felszíni lefolyást. Az erdők épp azért képesek csökkenteni az árvízcsúcsokat, mert lassítják a víz lefolyását, meghosszabbítva az összegyűlés idejét, és csökkentve az árhullám csúcsát.

Azonban a leggondosabb erdőgazdálkodás sem tudja teljesen megakadályozni az olyan extrém csapadékesemények hatásait, mint amilyenek a múlt héten tőlünk nyugatabbra történtek. Alsó-Ausztriában például mintegy 380 mm eső esett (Kiss Márton a HungaroMet soproni munkatársának szóbeli közlése), amely jelentős árhullámokat okozott. Ez azért történt, mert az erdők talajának víztároló kapacitása korlátozott (általában 200 mm körüli), és a fölösleges vízmennyiség gyorsan lefolyik, magas árvízhozamokat eredményezve.

A hazánk nyugati részére érkező esőzések rávilágítanak arra, hogy a városok és környező területek vízelvezető rendszerei milyen kihívásokkal néznek szembe. Bár a mostani csapadék nem tekinthető kiemelkedően intenzívnek, a jó beszivárgási képességű erdőtalajra hullva nem okozott komoly problémákat. A jövőben is fontos lesz figyelemmel kísérni az ilyen jelenségeket, és erdeink természetes állapotát megőrizni a lehetséges következmények minimalizálása érdekében – vélik a Soproni Egyetem szakemberei.