Szétszakadt évfolyamok, megőrzött emlékek - Különleges tablókiállítás nyílt a Soproni Egyetemen

A tablókon mosolygó fiatal arcok, gondosan megrajzolt jelképek és az egyetemi élet meghatározó helyszínei elevenítik fel egy letűnt korszak emlékeit. Az erdész-, bányász-, geofizikus- és földmérőhallgatók fényképei mögött olyan emberi sorsok húzódnak meg, amelyek az 1956-os forradalom következtében messzire sodródtak egymástól, az egykori közösséghez fűződő kapcsolatukat azonban sokan egész életükben megőrizték.

A Soproni Egyetem jubileumi programsorozatához kapcsolódó kiállításon eredeti erdész valétatablókat, a Kanadába került egykori hallgatók emlékeit, valamint bányász-, geofizikus- és földmérőmérnök-hallgatók tablóiról készült, felújított másolatokat láthatnak az érdeklődők.

A tárlatot Dr. Bende Attila erdőmérnök és Dr. Ormos Tamás bányamérnök mutatta be. Dr. Bende Attila a tablók történelmi és közösségi jelentőségéről beszélt, kiemelve, hogy ezek az emlékek ma is kapcsolatot teremtenek az egykori hallgatók és az utánuk következő nemzedékek között.

"Ezek a tablók hidak múlt és jelen között. Tanúságot tesznek, üzennek a múltból a mának" – fogalmazott.

A tablók a fényképeken túl is sokat elárulnak készítőikről és az egykori diákéletről. A rajzok, feliratok, soproni épületek és a szakmákhoz kapcsolódó jelképek mind az összetartozásról mesélnek. Az erdészeti és bányászati motívumok, valamint a közösségi élet apró részletei megőrizték azt a világot, amelyben a hallgatók együtt tanultak, készültek a hivatásukra, és életre szóló barátságokat kötöttek.

A kiállítás egyik különleges egysége a Kanadába került erdészévfolyamok történetét mutatja be. Az 1956-os forradalom után sok egykori hallgató kényszerült arra, hogy elhagyja Magyarországot, és idegen országban kezdjen új életet. A földrajzi távolság ellenére megőrizték magyar identitásukat és az egyetemhez fűződő kötődésüket.

A Kanadában készült tablók alkotója, Józsa László, Leslie Józsa néven, sajátos képi világot alakított ki. Munkáin a soproni és magyar jelképek mellett már új otthonának tájai és élővilága is helyet kaptak. A tablók így egyszerre őrzik a szülőföld emlékét és mutatják be az újrakezdés történetét.

Az eredeti alkotások egy részét később feldarabolták, mert nem találtak számukra megfelelő elhelyezési lehetőséget. A fényképek azonban fennmaradtak, így a tablók másolatai révén az egykori hallgatók emlékei ismét helyet kaphattak az egyetemen.

Dr. Ormos Tamás a bányász-, geofizikus- és földmérőhallgatók történetét idézte fel. Az intézményi átszervezések és az oktatás áthelyezése jelentősen átalakította az egyetemi közösségek életét. A bányászati tanszékek 1959-ben Miskolcra költöztek, az 1956-os események pedig sok fiatal számára új, gyakran kényszerű életutat jelöltek ki.

A tablók mégis megőriztek valamit abból, amit a történelmi változások szétszakítottak: az együtt töltött évek, a közös tanulmányok és a szakmai hagyományok emlékét. Az arcok, nevek és jelképek mögött egy egész nemzedék története rajzolódik ki, amelynek tagjai különböző utakon folytatták életüket.

A Ligneum Rendezvényházban megnyílt tárlat arra is emlékeztet, hogy az egyetemi hagyományokat emberek, közösségek és személyes történetek formálják. A tablók évtizedek múltán is őrzik az összetartozás emlékét, és közelebb hozzák a mai látogatókhoz azoknak a fiataloknak a sorsát, akiknek életében 1956 mindent megváltoztatott.

Fotók: Rombai Péter