Nemzetközi Élvonalban a Soproni Egyetem Történeti és Alkalmazott Zoológiai Kutatócsoportja

A nemzetközi folyóiratban közölt cikk a Kárpát-medence pólingfajainak egykori vadászatát, természetvédelmi helyzetük változását, valamint a vékonycsőrű póling történeti előfordulását tárja fel. A faj különleges természetvédelmi jelentőségét az adja, hogy egykor rendszeres átvonulónak számított térségünkben, azonban az 1990-es évekre gyakorlatilag eltűnt a Kárpát-medencéből. A rendelkezésre álló adatok szerint utolsó elfogadott megfigyelése 1995-ből származik, a fajt pedig 2025-ben globálisan kihaltnak nyilvánították. 

A kutatók a 19–20. századi magyar vadászati és madártani szakirodalom széles körét dolgozták fel. Korabeli folyóiratok, monográfiák, vadászati beszámolók, rövid közlemények és egyéb történeti források segítségével rekonstruálták a pólingvadászat egykori gyakorlatát, a fajok kereskedelmi és gasztronómiai hasznosítását, valamint a vékonycsőrű póling Kárpát-medencei előfordulásait. Az adatgyűjtés során az 1857 és 2025 között elérhető digitalizált forrásokat is áttekintették, az előfordulási helyeket pedig térinformatikai módszerekkel térképen is ábrázolták. 

A szélkiáltók terítékadatai a történelmi Magyarország területén 1851 és 1918 között

A feldolgozás eredményeként a szerzők 1845 és 1995 között összesen 124 Kárpát-medencei előfordulási adatot azonosítottak. Ezek térbeli és időbeli elemzése fontos részletekkel egészíti ki ismereteinket a faj egykori vonulásáról.  

A történeti források arra is rávilágítanak, hogy a pólingok vadászatának elsősorban az alföldi területeken volt hagyománya. A madarakat többek között lesgödörből, mesterséges csalimadarak, úgynevezett maszkok segítségével vadászták, és egyes térségekben – különösen Szeged környékén – ez a tevékenység népi hagyománnyá, illetve a szegényebb vidéki lakosság kiegészítő jövedelemforrásává is vált. Bár országos szintű, teljes vadászati statisztikák nem maradtak fenn, a korabeli terítékadatok és beszámolók számos értékes információt őriztek meg a fajok egykori gyakoriságáról. 

A maszkok kihelyezése

A tanulmány egyik fontos következtetése, hogy a vékonycsőrű póling drámai állománycsökkenése nem a vadászati hasznosításra vezethető vissza. A kutatók rámutatnak arra a szomorú tényre – ami a másik két ma is előforduló pólingfaj mellett számos érzékeny madárfajt veszélyeztet napjainkban is – miszerint alapvetően a költőterületek és a vonulási útvonalak átalakulása, az élőhelyvesztés és más emberi hatások együttesen járulhattak hozzá e különleges faj eltűnéséhez. A történeti vadászati adatok ezért kettős jelentőséggel bírnak: segítenek megérteni az egykori hasznosítás hatását, annak társadalmi, kulturális aspektusait, ugyanakkor ma már pótolhatatlan tudományos forrásként szolgálnak a faj korábbi elterjedésének és vonulásának rekonstruálásához. 

A rangos nemzetközi szakfolyóiratban megjelent publikáció egyúttal tovább erősíti a Soproni Egyetem Történeti és Alkalmazott Zoológiai Kutatócsoportjának nemzetközi tudományos jelenlétét, és jól példázza, hogy a történeti források modern természetvédelmi és zoológiai módszerekkel történő feldolgozása napjaink fontos természetvédelmi kérdéseinek megértéséhez is hozzájárulhat. 

A tanulmány az alábbi linken érhető el:https://tinyurl.hu/4964