A Hűségzászlónál mondta el ünnepi gondolatait a Soproni Egyetem rector emeritusa

Prof. Dr. Faragó Sándor, a Soproni Egyetem korábbi rektora és a város díszpolgára a nemzeti lobogó előtt mondott beszédet.

- "A szeretet és hűség ne hagyjon el téged: kösd azokat a nyakadba, írd fel a szíved táblájára! Így találsz kedvességre és jóindulatra Istennél és embereknél" – idézett beszédének legelején a Példabeszédek könyvéből. - Az Ószövetségi példabeszédek könyvének előbb idézett sorai ráirányítják a figyelmet két összekapcsolódó és fundamentális emberi erkölcsi érzésre, a szeretetre és a hűségre – fűzte tovább gondolatait.

- 104 évvel ezelőtt, 1921. december 14-én, a szeretet, a haza szeretet által megerősített honiránti hűség vezette annak a többségnek a tollát a szavazófülkékben, akik úgy döntöttek, hogy szeretett városunk és annak környéke magyar maradjon. Nekünk, a hálás utókornak pedig kötelességünk a megtartó, a hazaszeretet lángját megőrző emlékezés és emlékeztetés. Ez a nagy nap soha nem következhetett volna be, ha ebben az időszakban nem munkálkodott volna a hazaszeretet városunkban. Tudjuk, hogy a gyalázatosan megalázó Saint-germaini békeszerződés és a trianoni békediktátum után csaknem két év telt el reménytelenség és harc közepette, amely táptalaja lett a nemzeti ellenállásnak.

Ellenállóink, a Héjjas Iván vezette csoport, leszerelt katonákból, soproni, óvári, budapesti egyetemistákból, alföldi földművesekből állt össze, hogy megvédjék városunkat. Amikor az osztrák csendőrség 1921 augusztusában bevonult volna Sopronba, az önkéntesek az első ágfalvi csatában megállították őket. Később, szeptember 8-án a második ágfalvi csatában, a négyszeres túlerőben lévő csendőrök csúfos vereséget szenvedtek. Az áldozatok között voltak a bányászati és erdészeti főiskola hallgatói is, akik így pecsételték meg városunk és egyetemünk kapcsolatát.

Ezek a győzelmek kikényszerítették, hogy október 11-én megindulhassanak a tárgyalások Velencében, amelyek végül elvezettek a Soproni Népszavazáshoz. Az 1921. december 14-i szavazáson a Sopron és környéki lakosság 65,1 százaléka, azaz kétharmad szavazott Magyarországra. Ez az eredmény tette lehetővé, hogy a Magyar Országgyűlés 1922-ben Sopront az idők végezetéig a Civitas Fidelissima, a leghűségesebb város címviselésére jogosítsa fel.

Soproniként az a feladatunk, hogy megértsük és kövessük azt utat, amit 104 évvel ezelőtt elődeink választottak. Az igazán sorsfordító történések hatása örök, mivel általános emberi morális zsinórmértéket húz meg. Kívánjuk, hogy a szeretet és hűség járja át minden soproni és Sopron környéki polgár, magyar ember hűséges szívét szerte a világon, mert ez a záloga annak, hogy beteljesüljön a Szózat óhaja, a hazádnak rendületlenül légy híve, ó, magyar! Végül emlékezzünk Gróf Széchenyi István szavaira. Magyarország nem volt, hanem lesz!

Sopron új díszpolgárának gondolatai arra hívják fel a figyelmet, hogy a soproni polgárok és a Soproni Egyetem közössége egyaránt felelős abban, hogy a népszavazás szellemisége – az önmagunkhoz, gyökereinkhez és közösségünkhöz való hűség – továbbra is meghatározza a város jövőjét.