Selmecbánya-Sopron-Vancouver- Évforduló a Soproni Egyetemen

35 éve történt

Egy különleges emléktábla az egyetemi Aula falán.

1990. november 4-én történt meg a visszafogadás szép aktusa, mindazon hallgatónak és tanárnak akik, 1956 levert forradalma után kénytelenek voltak elhagyni szülőföldjüket az akkori ALMA MATERT és szétszóródtak a nagyvilágban. Az esemény tiszteletére a Kanadába szakadtak emléktáblát avattak. A hazatértek szószólója Tamási Miklós a Tabaki volt erdőmérnök hallgató, a XX. századi kanadai emigráns irodalom kiválósága volt.

A fa dombormű szimbólumai.

A dombormű szimbólumairól többek között így beszélt: „A bal alsó sarokban a félelmetes ellenséget jelképező medve szorítja halálra a fejjel lefelé fordított embert (1956. november 4. szovjet intervenció) A medve felett ül a szabadság szimbóluma, a sas, mint a szabadság honába érkezettek jelképe. A jobb oldalon ülő szabad ember fejdísze a hód (a szorgalom jelképe), aki az új hazában kemény munkával szerzett magának megbecsülést és lehetőséget, hogy tudásából adhasson az elhagyott Alma Maternek (jelképezve az ember kinyújtott kezével, mely egyúttal a kibékülés jele is). Ahogy a lazac elhagyja szülőhelyét, és évekig él az óceánban (A Nap baloldalán felfelé úszó hal), hogy aztán visszatérjen a kis patakba, immár ikrájával terhesen (a Nap jobboldalán lévő hal), hogy így gyarapíthassa fajtáját és biztosíthassa annak jövőjét. Mi is így térünk meg 34 év után a Csendes-óceántól haza Sopronba…” mondta többek között.

Mindennek harmincöt éve már. A magyar forradalom lángja tovább ég, mert az eltiprásában is győzött.

Örök a három fogalom is, ami ma hídként kapcsol össze Ó és Új hazába élő egykori diákot és azok leszármazottjait.

Selmecbánya-Sopron-Vancouver