Nehézségek ide vagy oda, egy soproni egyetemista mindenhol feltalálja magát – ezt pedig a Kumisz Kör újabb napjai is fényesen bizonyították. A csapatot nem rettentette el sem az eső, sem az áradás, sem a járhatatlan utak: ahol valami akadályozta a lovasok és kísérőik útját, ott előbb-utóbb lett megoldás.
Garamtól a Selmeci-hegységig
Szeptember 13-án a kissé nehézkes reggeli ébredést követően hamar nyeregbe pattant a csapat. A lovasok és lovak egyre inkább összeszokott társaságként folytatták útjukat a Garam mentén.
A természet ezúttal nemcsak gyönyörű tájakkal, hanem egy kisebb „veszteséggel” is szolgált: az előző nap a folyó hűsében pihenő sörkészletet az árhullám egyszerűen magával ragadta. A Kumisz Kör azonban nem az a társaság, amelyet egy ilyen apróság hosszú időre letörne. A napot két szakaszra bontották: délelőtt a Garam mentén lovagoltak, majd Garamkálnánál hosszabb pihenőt tartottak. Amíg a lovak legelésztek, előkerült a pétanque, és egy kiadós ebédre is jutott idő.
Délután ismét nyeregbe szálltak, útjuk során pedig történelmi látnivalók és egy kis „könnyűlovas erősítés” is színesítette a kalandot. Nagykoszmálynál a mohi atomerőmű hűtővízellátásához kapcsolódó duzzasztóművet is megszemlélték.
Garamtolmácson végül a lovak jó legelőn, a lovasok pedig a Garamban frissülhettek fel. Újabb tartalmas nap zárult, természetesen ezúttal is jókedvvel.
Amikor az út állít akadályt
Szeptember 14-e sem telt eseménytelenül. A térképen hídként jelölt átkelőhely a valóságban inkább akadálypályának bizonyult, de a csapat kövekkel járhatóbbá tette az utat. Az átkelés sikerült, bár a kísérő szerelvény egyik kereke defektet kapott. Rövid javítás után folytathatták az utat.
Nem sokkal később egy sorompó állta útjukat. Telefonok az erdészethez, önkormányzathoz és vadásztársasághoz – végül egy helyi vadász segített, és ismét szabad volt az út. A soproni egyetemisták ezúttal is megmutatták: ha akadály jön, megoldást is találnak.
A Garam után jöttek a hegyek
Magasmartnál búcsút intettek a Garamnak, és megkezdték a kapaszkodást a Selmeci-hegységbe. A hegyvidék már egészen más kihívást tartogatott: köves utak és meredek emelkedők nehezítették a haladást. A lovak kímélése érdekében a csapat időnként gyalog folytatta az utat, együtt vezetve hátasaikat.
A nap végén Bakaszenesen kényelmes vendégház várta a társaságot.
Ez a nap próbára tette a Kumisz Kört, de a vidámság végig megmaradt. Akadály, sorompó vagy meredek hegy – együtt minden könnyebb.
A kaland pedig folytatódik: a Selmeci-hegység még újabb történeteket tartogat.
Kapcsolódó tartalmak
- 1956 – történetek, emlékek, programok egy helyen
- A Soproni Egyetem és a Magyar Tudományos Akadémia közös megemlékezése a legnagyobb magyarról
- Ásónyomnyi titkok a föld alatt – a Soproni Egyetemre érkeznek a talaj szakértői
- Rangos állami kitüntetésben részesült a Soproni Egyetem nyugalmazott mestertanára
- Pótfelvételi a Soproni Egyetemen
- Megnyílt a regisztráció a Soproni Egyetem Emlékszakestélyére
- Az őrtüzekben él tovább a Soproni Egyetem hőseinek emlékezete
- Megújult a Soproni Egyetem Szenátusa, megkezdődött az új működési rend szerinti munka
- Új élmények, új információk – orientációs nap várta az elsőéveseket a Soproni Egyetemen
- 1956 öröksége – a 70. évfordulóra készül a Soproni Egyetem
