A Soproni Egyetem és a Magyar Tudományos Akadémia közös megemlékezése a legnagyobb magyarról

A Magyar Tudományos Akadémia alapításának évfordulóján évről évre összegyűlnek a tudomány képviselői Nagycenken, hogy megemlékezzenek gróf Széchenyi István történelmi jelentőségű felajánlásáról. A rendezvény házigazdája a Soproni Egyetem volt, az ünnepségen pedig az akadémiai és egyetemi élet vezetői, kutatók, oktatók, hallgatók és a térség képviselői vettek részt.

1825. november 3-án, a pozsonyi országgyűlésen Széchenyi István birtokainak egyévi jövedelmét ajánlotta fel egy magyar tudós társaság megalapítására. Ezzel olyan kezdeményezést indított el, amely meghatározóvá vált a hazai tudományos élet fejlődésében. A Magyar Tudományos Akadémia azóta is fontos szerepet tölt be a magyar tudományosság és a nemzeti művelődés támogatásában.

Az ünnepi megemlékezésen Pósfai Mihály, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke Széchenyi személyes vívódásaira és felajánlásának hosszú távú jelentőségére hívta fel a figyelmet. Beszédében rámutatott arra, hogy a történelmi jelentőségű döntések mögött hús-vér emberek állnak, akik nem ismerhetik előre tetteik következményeit.

Széchenyi a tudomány és a közösség szolgálatát választotta, miközben maga sem láthatta, milyen eredményeket hoz majd kezdeményezése. Az Akadémia elnöke szerint éppen ez adja a történet egyik fontos tanulságát. A ma meghozott döntések értéke sokszor csak hosszú idő elteltével válik igazán láthatóvá. A tudomány feladata az új ismeretek megszerzése mellett az is, hogy a tudást a társadalom javára fordítsa.

A beszédet követően a nagycenki mauzóleumban elhelyzték a megemlékezés koszorúit, majd a sopronpusztai Akadémiai Emlékerdő újabb fájának elültetése következett.

Az emlékerdő gondolata Solymos Rezső erdész akadémikus kezdeményezésére, a Magyar Tudományos Akadémia alapításának 175. évfordulóján, 2000-ben valósult meg. Az azóta eltelt években a hársfák sora a tudomány folytonosságának, a nemzedékek közötti kapcsolatnak és a jövő iránti felelősségnek a jelképévé vált.

A 201. hársfa elültetése előtt Prof. Dr. Fábián Attila, a Soproni Egyetem rektora arról beszélt, hogy az erdészek számára a faültetés különösen méltó módja a jövőbe vetett hit kifejezésének.

„Mi, magyar erdészek úgy tudjuk a legméltóbban megünnepelni ezt az évfordulót, hogy hiszünk a jövőben, és fát ültetünk” – fogalmazott a rektor.

A Soproni Egyetem számára a megemlékezés a tudomány, a hagyományok és a természeti értékek összekapcsolását is jelenti. Az intézmény erdészeti képzésének története szorosan összefonódik a magyar erdőgazdálkodás fejlődésével, a faültetés pedig jól kifejezi azt a szemléletet, amely a következő nemzedékek iránti felelősséget is a szakmai munka részének tekinti.

Az ünnepségen a Selmeci Társaság képviseletében Fodor László, okleveles erdőmérnök  hallgató mondott beszédet. Felidézte Széchenyi István tudományról, nemzeti fejlődésről és közösségi felelősségről vallott gondolatait, valamint hangsúlyozta a történelmi és diákhagyományok megőrzésének jelentőségét.

Beszédében kitért a selmecbányai elődintézmény örökségére is, amely a Soproni Egyetem történetének meghatározó része. Az oktatók és a hallgatók a történelem nehéz időszakaiban is továbbadták az intézmény szellemi értékeit. A Selmeci Társaság ezt az örökséget ápolja, erősítve az egyetemi közösség összetartozását és a hagyományok iránti tiszteletet.

Kecskeméti Gábor, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára ünnepi beszédében a tudomány és a nemzeti fejlődés kapcsolatát állította középpontba. Gondolatmenetében Széchenyi István szellemi örökségének történelmi előzményeire is kitért, felidézve a Széchenyi család korábbi nemzedékeinek szerepét. A beszéd arra irányította a figyelmet, hogy a nemzet fejlődését szolgáló gondolatok és kezdeményezések hosszabb történelmi folyamatok részeként születnek meg.

Széchenyi felismerése, hogy a magyar társadalom felemelkedéséhez a tudás gyarapítására és az intézmények fejlesztésére is szükség van, a mai napig érvényes. A tudományos élet fejlődése, az oktatás támogatása és a megszerzett ismeretek hasznosítása egyaránt hozzájárulhat ahhoz, hogy az ország választ tudjon adni a jelen kihívásaira.

A megemlékezés közös üzenete, hogy a múlt értékeinek ismerete és a tudás gyarapítása a jövő építésének alapja. Széchenyi István kezdeményezése több mint két évszázad távlatából is azt mutatja, hogy a fejlődéshez bátorságra, kitartásra és a közösség iránti felelősségre van szükség.

A Nagycenken elültetett hársfák pedig éppen ennek a gondolatnak állítanak emléket.