Pikkelyről pikkelyre - különleges halillusztrációk érkeztek a Soproni Egyetemre

Szerda délután a Soproni Egyetem kiállítótermében ( a „Fészek-karzaton”) a látogatók előtt feltárult a magyar vizek rejtett világa. Szabó Miklós grafikusművész alkotásait látva többen elbizonytalanodtak, hogy vajon fotót vagy festményt látnak? Nem véletlen, hiszen valóban nem lehet észrevenni a különbséget, annyira aprólékos rajzokról beszélünk. A minden részletre kiterjedő, kézzel készült grafikák a legapróbb részletig – a pikkelyek csillogásától az úszók finom erezetéig – mutatják be halainkat.

A kiállítást Prof. Dr. Magoss Endre, a Faipari Mérnöki Kar dékánja nyitotta meg, aki beszédében kiemelte az alkotó életútját és a természet iránti elkötelezettségét. Szabó Miklós Egerben szerzett földrajz-rajz szakos diplomát, majd Budapesten tanított, de a grafika mindvégig központi helyet foglalt el életében. 2018-ban nyerte meg azt a pályázatot, amely a hazai halfajok illusztrálására irányult.

„A horgászat időigényes tevékenység, de ez minden műalkotásra igaz. Szabó művész úr 178 grafikából álló sorozata mintegy négyezer órát vett igénybe” – hangsúlyozta a dékán.

Prof. Dr. Magoss Endre párhuzamot vont az egyetem szellemisége és a tárlat között, hiszen a „leghűségesebb város” intézménye büszke természetközeliségére. Kiemelte, hogy a képekből nemcsak a szakértők, hanem a jövő nemzedékei, köztük a Benedek Elek Pedagógiai Kar hallgatói és a legkisebbek is sokat tanulhatnak.

A megnyitón maga az alkotó is mesélt a monumentális munkafolyamatról. Szabó Miklós számára a halak iránti rajongás egy gyermekkori, Eger-patak menti biciklizéssel kezdődött, ahol édesapjával látták meg az első horgászó gyerekeket. Ez a találkozás egy életre meghatározta az útját.

A grafikus elárulta, hogy a „Magyar halkönyv” illusztrálása embert próbáló feladat volt. Mivel az élő hal mozgása és a kifogott példány színei eltérnek, komoly kutatómunkára volt szükség.

„Lényeg az, hogy letöltöttem 10-15 fotót egy halról. Egyiken jó volt a hátúszó, a másikon a farokúszó. Photoshopban összeállítottam a halat, majd mikor a forma tökéletesen megvolt, pikkelyről pikkelyre megrajzoltam. Rögtön az elején rájöttem, hogy ha nem rajzolom meg pikkelyről pikkelyre, nem tudom befejezni” – mesélte Szabó Miklós.

Az alkotó különböző technikákat – akvarellt, tust, temperát – ötvözött, hogy visszaadja a csuka apró csillogását vagy a menyhal jellegzetes mintázatát. A munka során a család támogatása is elengedhetetlen volt, hiszen a művész négy éven át szinte minden napját az íróasztal mellett töltötte.

A kiállítás egyik legérzelmesebb pontja az az öt utolsó kép, amelyet a művész a sorozat végén készített. Ahogy fogalmazott, ennyi évnyi görnyedés után a munka már fizikailag is fájt, mégis ezekre az utolsó alkotásokra a legbüszkébb.

A tárlat nemcsak a szakmának szól, hanem mindenkinek, aki szereti a természetet. Ahogy a dékán Herbert Hoovert idézve zárta gondolatait: „A horgászat sokkal több, mint halfogás, életünk lehetősége visszatérni ősapáink egyszerűségéhez.”

Ezt az egyszerűséget és tiszta természeti szépséget hozta most el Szabó Miklós a Soproni Egyetem falai közé, amelyet az érdeklődők március 5-ig tekinthetik meg a Ligneum Rendezvényház emeletén, a „Fészek-karzaton”.

Fotó: Rombai Péter