Muzeális tojásles Húsvét hétfőn a Ligneumban

48 éve szokás a városban, hogy Húsvét hétfőn délelőtt tojáskereső játékra indulnak a kisgyerekes családok a természetben. Az idei rajt és célállomás a Ligneumnál volt, és ezúttal az épületben is érdemes volt körbenézni: különleges madártojásokat, preparált madarakat és eredeti fészkeket láthattak a kíváncsi szemek. Sokan rácsodálkoztak, milyen kicsik a valóságban az énekesmadarak és milyen apró tojásai vannak a fecskének vagy éppen a citromsármánynak. A muzeális gyűjtemény egyes darabjai az 1880-as-évekből valók, és már az is különleges, hogyan éltek át két világháborút és számos költözést ezek a rendkívül törékeny (üres!) tojások.  A babszemnyi vagy mogyoró nagyságú kincseket őrző fiókos szekrénykék maguk is műtárgyak, hiszen 1919-ben ezekben menekítették át Magyarországra Selmecbányáról a gyűjteményt.

Dr. Winkler Dániel professzor segítségével ebből válogattak szép és érdekes darabokat a hétfői muzeális tojáslesre a szervezők. Így a gyerekek közelről is belenézhettek a madárfészkekbe, ahol csontfehér, sárgás, kékes vagy foltos apróságok lapultak: az erdei pinty és a tövisszúró gébics kicsi tojásai mellett óriásinak tűntek a fehér gólya tojásai. Hétfő délelőtt a Botanikus kertben fészkelő madarak hangjával is megismerkedhettek a családok: legszebbnek a fülemüle, legélesebbnek a zöldküllő, legfurcsábbnak pedig a fakopáncs „éneke” hallatszott. 

A programnak több mint 800 résztvevője volt: soproni családok és a város vendégei. Az 1800 méteres kerti kalandozás főszervezője ezúttal is Varga Jenő volt, a lebonyolításban a SMAFC Tájfutó Szakosztálya is segített. A résztvevők csokitojással, a Botanikus kert jóvoltából pedig medvehagyma palántákkal és persze sok érdekes élménnyel térhettek haza.