Egyedülálló meteorológiai örökség a Soproni Egyetem Botanikus kertjében

A Soproni Egyetem Botanikus kertjében működő meteorológiai állomás ma is ugyanazon a ponton gyűjti az adatokat, ahol több mint száz éve először felállították. Ez az állomás egy kivételes élő tudástár, hiszen az elmúlt száz esztendőben nap mint nap feljegyezték, mit mesélnek az évszakok, a szelek, a frontok és a csapadékok.

Sopron meteorológiai gyökerei több mint 300 évre nyúlnak vissza, de intézményes formában 1925-től léteznek. Attól az évtől, amikor az Erdészeti és Bányászati Főiskola Selmecbányáról Sopronba költözött. Ekkor kerültek a városba azok a szakemberek, akik a fegyelmezett észlelés egész életre szóló hivatását vállalták.

Az első soproni észlelők – Dankó István és Pintér Rudolf – tapasztalt megfigyelők voltak. Dankó István már 1905-ben, Selmecbányán is rendszeresen végzett méréseket. 

A folyamatos és precíz adatgyűjtés azonban a szakmai feladatok mellett emberi kitartás kérdése is. Ahogy Dr. Vígh Péter, az állomás egyik meghatározó alakja visszaemlékezik:

„Az ember mindig is kíváncsi volt arra, hogy milyen időjárás lesz. Amikor azonban arra került a sor, hogy mérjen is, az igen nehéz feladattá vált, hiszen a mérőműszerek kint voltak, a mérést pedig mindig azonos időpontban kellett elvégezni, ha esett, ha fújt. A műszerek fejlődése ugyan könnyített a munkán, de új kihívásokat is hozott: Egyre szigorúbb, egyre sűrűbb, több paraméterre odafigyelő mérést kellett végrehajtani, egyre bonyolultabbak lettek a feljegyzések is. És amikor megjelentek az automata berendezések, egy új korszak kezdődött: Az adatsor már önálló életet él. A meteorológusnak nincs hozzá köze, és folyamatosan vizsgálni kell, hogy jó-e, hol hibázik.”

És, hogy miért éppen az egyetem Botanikus kertjében állították fel a mérőállomást? 

" Ma már kevesen tudják, hogy a mai Botanikus kert helyén egykoron „gyakorlótér” volt, egy sík, nyílt terület , ami ideális környezet volt a mérőműszerek és a meteorológiai mérések számára. Idővel azonban zöld oázissá vált, a fák növekedése miatt pedig a műszerek egy részét 1974-ben a Kurucdombra költöztették. Mégis: a Botanikus Kerti állomás az egyetem keretein belül tovább működött, őrizve a folyamatos adatsort - adta meg a választ Vígh Péter."

Az állomás fennmaradásáért sok kiváló oktató dolgozott. Köztük volt Martos András, Szodfridt István és természetesen a már Dr. Vígh Péter is. Nevük összefonódott a mérési hagyománnyal és a tudomány szeretetével.

A HungaroMet Nzrt.-vel ma is aktív az együttműködés. Kiss Márton, a szolgálat munkatársa így nyilatkozott:

„Nagyon értékes, nagyon fontos ez az adatsor. Felsőoktatási intézményről nem is tudok máshol Magyarországon, amely ilyen hosszú saját adatsorral rendelkezik. A cél az, hogy a soproni mérések az országos hálózat szerves részévé váljanak és még szélesebb körben hasznosuljanak.

A klímaváltozás korában különösen nagy értéket jelentenek a több évtizedes vagy akár évszázados idősorok. Csak ezek mutatják meg igazán, hogyan változik egy térség éghajlata, hogyan alakulnak az erdők, a növényzet vagy éppen a vízháztartás.

Ahogy Kiss Márton fogalmaz:

„Egy százéves idősor már megmutatja, hogyan változott az éghajlatunk. A diákok közvetlenül láthatják a mérőeszközöket, és az adatokat szakdolgozathoz, diplomamunkához vagy doktori kutatáshoz is felhasználhatják. A soproni állomás tehát nemcsak a múlt emléke – a jövő tudásának is fontos forrása" - zárta gondolatait.