Paplan alatt az erdő - miért hálás a természet a kemény mínuszoknak?

"Az egyik legfontosabb különbség a fátlan területek és az erdők között a talaj fagyottságában rejlik. Míg a nyílt, szabad területeken a felszínközeli réteg átfagyott – olyannyira, hogy a kutatók nem tudtak leszúrótüskés műszerekkel talajnedvességet mérni –, addig az erdőben az avar és a növényzet hőszigetelő hatása megvédte a talajt."

"Ez a védelem azért lényeges, mert a meg nem fagyott talaj képes befogadni az olvadó havat, így a víz nem elfolyik a felszínen árvizeket vagy eróziót okozva, hanem mélyebben beszivárog a földbe, feltöltve a tavaszi növekedéshez szükséges talajnedvességkészletet" – mondta a szakértő.

A januárban hullott 20-30 centiméteres hóréteg valóságos védelmi vonalat jelentett az erdőnek. Ez a mennyiség nagyjából 20-30 milliméternyi csapadéknak felel meg, ami télen rendkívül értékes utánpótlás. A hó nemcsak víztartalék, hanem kiváló hőszigetelő is, amely „paplanként” óvja az aljnövényzetet és a talaj felső rétegeit a szélsőséges lehűléstől.

Bár a hazai fafajok többsége jól alkalmazkodott a fagyokhoz, az extrém hideg próbára teszi a délebbi származású, idegenhonos fajokat. A kemény fagyoknál azonban nagyobb kihívást jelent az ónos eső az erdő számára és ezt a jelenséget az utóbbi hetekben Sopron környékén is tapasztalhattuk.

 Amikor a jég ráfagy az ágakra, azok súlya alatt a koronák összetörhetnek, vagy akár egész fatörzsek is megroppanhatnak/kidőlhetnek.z a fizikai sérülés sokkal nagyobb károkat okozhat a faállományban, mint önmagában a mínusz húsz fok.

Összességében tehát elmondható, hogy bár az ember számára kényelmetlen a tartós hideg, a természet hálás az ilyen telekért. A lassú hóolvadás és a beszivárgó víz sokkal hatékonyabb, mint egy heves tavaszi esőzés, így a Soproni Egyetem szakértője szerint a mostanihoz hasonló, „régi vágású” telek segítenek fenntartani az erdők egészségét és vízháztartását a klímaváltozás kihívásai közepette is.