Mit ad nekünk az erdő? A Soproni Egyetem szakértői szerint sokkal többet, mint gondolnánk

A Soproni Egyetem új cikk- és filmsorozatában szakértők segítségével járjuk körbe az erdészet legfontosabb és legaktuálisabb kérdéseit. Közérthetően, a tudomány eredményeire támaszkodva mutatjuk be azokat a folyamatokat és összefüggéseket, amelyek az erdők jövője mellett a mi életünket is érintik.

A sorozat második részének középpontjában az erdők ökoszisztéma-szolgáltatásai állnak. A kifejezés elsőre tudományosnak tűnhet, pedig egyszerű dolgot takar. Mindazokat a hasznokat, amiket az erdő a társadalom számára nyújt. Sokszor észre sem vesszük, mennyi mindent ad nekünk az erdő és a természet. Az ökoszisztéma-szolgáltatások fogalma éppen arra hívja fel a figyelmet, hogy tudatosítsuk ezeket az értékeket.

Sok évtizedre visszatekintve Magyarország erdeinek állapota jelentősen javult. Az erdőtelepítések révén bővült a területe, és a folyamatosan fejlődő erdőgazdálkodás eredményeként összességében javult az őshonos fajokból álló erdők természetességi állapota. Közben az is megváltozott, hogy mit várunk az erdőktől.

Dr. Schiberna Endre, az Erdészeti Tudományos Intézet Közgazdasági Osztályának tudományos vezetője szerint ez természetes folyamat.

„A társadalom igényei mindig változnak, az erdőgazdálkodás pedig az évszázados időtávon mindig alkalmazkodott ezekhez. Ahogy változott az életünk, úgy változott az erdőkkel szembeni elvárásunk is. Azok az emberek, akiknek mondjuk a szülei, nagyszülei még azt szerették volna, hogy az erdész adjon nekik fát, már nem biztos, hogy igénylik ezt a fajta szolgáltatást. Sokan közülük már inkább motorfűrész és az erdőgazdálkodás nyomaitól mentes erdőket szeretnének látni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az egyik igény fontosabb lenne a másiknál. Inkább azt mutatja, hogy az erdő szerepe folyamatosan változik a társadalom szemében.”  

De akkor vajon mit ad az erdő?

Az erdő értékét sokáig a kitermelhető fa mennyiségével lehetett kifejezni. Ma már ennél jóval több szempontot kell figyelembe venni.

Dr. habil. Frank Norbert, a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karának egyetemi docense szerint az erdő többféle szerepet tölt be.

„Az erdő jóval több, mint fatermelés színtere. Ökoszisztéma, élőhely és rekreációs tér, megújuló nyersanyagforrás, miközben a talaj, a víz és a mikroklíma szabályozásában is fontos szerepet játszik. Faanyagot termel, élőhelyet biztosít növényeknek és állatoknak, segíti a víz körforgását, hatással van a helyi klímára” - sorolta.

„Végtelen a lista. Éppen ezért beszélünk ökoszisztéma-szolgáltatásokról. Ezek között vannak olyanok, amelyek kézzelfoghatók, például a faanyag. Mások kevésbé látványosak, mint a víz visszatartása, a talajerózió mérséklése, a szén-dioxid megkötése vagy a mikroklíma alakítása. És vannak kulturális, rekreációs értékek is, amelyeket egy erdő az embereknek nyújt” – tette hozzá Schiberna Endre.

Egy erdőtől nem mindenhol ugyanazt várjuk. Van, ahol elsősorban a természetvédelmi vagy vízvédelmi szempontok kerülnek előtérbe, máshol a közjóléti szerep fontosabb, és vannak olyan erdők is, ahol a faanyagtermelésnek van nagyobb jelentősége.

Ez nem azt jelenti, hogy egy gazdasági célú erdőnek nincs természetvédelmi vagy közjóléti értéke, ahogy egy védelmi rendeltetésű erdőben is lehet gazdálkodási szempontokat figyelembe venni.

Frank Norbert szerint éppen ezért félrevezető lenne úgy tekinteni az erdőgazdálkodásra, mintha két oldal között kellene választani.

„Nem a faanyagtermelés és a természetvédelem között kell választanunk. Az igazi szakmai kérdés az, hogyan tudjuk az erdő különböző szolgáltatásait hosszú távon összehangolni.”

A feladat egy keverőpult beállításához hasonlít, hiszen több szempontot kell egyszerre figyelembe venni, és az adott erdő adottságai alapján megtalálni azt az egyensúlyt, amely hosszú távon is működőképes. Az erdő jövőjéről nem egyetlen szempont alapján születik döntés. Ismerni kell az erdő állapotát, termőhelyét, fafajait, a klímát, a természetvédelmi szempontokat, a vízháztartást, a társadalmi igényeket és természetesen a gazdálkodás lehetőségeit is. Ebben pedig az erdőmérnöknek van különleges szerepe.

„Az erdőmérnök legfontosabb feladata ma az integráció. Egyszerre kell értenie az erdő ökológiai működését, a gazdálkodás lehetőségeit és a társadalom elvárásait. Nem az a feladata, hogy mindenki helyett eldöntse, mit akarjon a társadalom az erdőtől, hanem az, hogy szakmailag megmutassa, melyik döntésnek milyen következménye lehet tíz, ötven vagy akár száz év múlva. Ez különösen fontos az erdők esetében, hiszen egy-egy döntés hatása sokszor csak évtizedek múlva válik igazán láthatóvá” – hangsúlyozta.

Az erdőben járva az ember elsősorban azt látja, ami éppen történik. Ha kivágnak egy idős fát, annak a hiánya azonnal érzékelhető. Egy új csemete elültetésének jelentősége viszont csak hosszú idő alatt válik láthatóvá.

„A 100 éves fa az nem az egy éves csemetéből lesz, hanem a 99 évesből jövőre. Az erdő fejlődését ezért nem egyetlen fa életén keresztül kell elképzelni. Egy erdőben különböző korú és állapotú fák, újulatok és idős egyedek alkotják a folyamatosan változó rendszert. A gazdálkodás egyik fontos feladata pedig éppen az, hogy ez a folyamat hosszú távon is fennmaradjon – fogalmazta meg Schiberna Endre.

Az erdőnek alkalmazkodnia kell a változó klímához is

A klímaváltozás is új helyzetet teremt az erdők számára. Egy ma elültetett fa akár évtizedeken keresztül ugyanazon a helyen marad, miközben - ahogy látjuk és tapasztaljuk is - megváltozhat a hőmérséklet, a csapadék mennyisége és eloszlása, valamint a szélsőséges időjárási események gyakorisága.

Ezért ma már az egyik legfontosabb kérdés az, hogy olyan erdőket hozzunk létre és tartsunk fenn, amelyek ellenállóak a változásokkal szemben, és képesek alkalmazkodni az új klimatikus feltételekhez.

Frank Norbert szerint ebben sincs egyetlen, mindenhol alkalmazható recept, egy dolog azonban mindegyiknél közös. Mégpedig az, hogy mindenhol tartós ökoszisztéma-szolgáltatást csak életképes, megújulásra képes és a változó klímához alkalmazkodó erdő tud nyújtani.

Schiberna Endre szerint éppen ezért nem a hirtelen és nagy lépések, hanem a fokozatos változtatások a fontosak.

Az erdők sorsáról szóló döntések a társadalmat is érintik. Az emberek kirándulnak, sportolnak, pihennek az erdőben, vagy egyszerűen csak szeretnék megőrizni azt a tájat, amelyhez kötődnek. Éppen ezért, kiemelten fontos, hogy az érintettek számára érthető legyen, hogy mi történik, miért történik, milyen alternatívák vannak, és ezeknek milyen ökológiai, társadalmi és gazdasági következményei lehetnek.

Az erdők hosszú távú kezelése szempontjából a közérthető magyarázat és az átlátható döntéshozatal a bizalom egyik alapja.

Talán éppen ezért nehéz az erdő értékét forintosítani, egyetlen számmal vagy egyetlen szemponttal meghatározni. Más és más jelentősége lehet ugyanannak az erdőnek egy erdőmérnök, egy természetvédő, egy kiránduló, egy helyi lakos vagy egy gazdálkodó számára.

Az erdő sokat ad a társadalomnak úgy, hogy ezért az erdőgazdálkodó gyakran nem kap közvetlen ellenszolgáltatást.

Pedig erre már vannak működő példák. Az Egyesült Államokban a nemzeti parkok látogatói belépődíjjal járulnak hozzá az általuk igénybe vett szolgáltatásokhoz. Svájcban pedig az állam támogatja a védőerdők fenntartását, hiszen azok településeket, utakat és embereket védenek.

A XXI. század erdőmérnökének ezért egyszerre kell gondolkodnia természetben, gazdálkodásban és társadalomban. Nem egyetlen funkciót kell a végletekig fokozni, hanem olyan erdőt kell fenntartani, amely képes megújulni és alkalmazkodni, miközben továbbra is biztosítja mindazt, amit az emberek számára jelent.

A lényeg azonban közös. Az erdőnek működnie kell ahhoz, hogy hosszú távon mindezeket a szerepeket betölthesse, nekünk embereknek pedig okosan gazdálkodni az erőforrásainkkal és lehetőségeinkkel.

Fotók: Rombai Péter

Szöveg: Divósné Varga Henrietta