A Soproni Egyetem jubiláló pedagógusait köszöntötte

Megható és vidám pillanatokkal kezdődött csütörtökön a Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Karának ünnepsége. A kar vezetőségének bevonulását követően a Soproni Egyetem Lewinszky Anna Gyakorló Óvoda Aranykapu Tagóvodájának gyermekei kedves műsorral köszöntötték az ünnepelteket. A kicsik mosolyt csaltak a jelenlévők arcára, majd dr. habil. Simon István Ágoston, a kar megbízott dékánja mondott köszöntőt.

Idén 128 jubiláló egykori hallgató vehetett át emlékdiplomát: 74 arany-, 33 gyémánt-, 11 vas-, 9 rubin- és 1 gránitdiplomát adtak át. A különböző elnevezések mögött azonban ugyanaz a közös történet húzódik: hosszú évtizedek munkája, gyermekek és családok sokasága, tanítványok generációi, valamint egy olyan hivatás, amelyhez a szakmai tudás mellett türelemre, figyelemre és szeretetre is szükség van.

Az emlékdiplomás pedagógusok számára Sopron és az egykori alma mater egyaránt fontos része annak az útnak, amelyet évtizedekkel ezelőtt kezdtek el. Bár később különböző településeken, intézményekben és közösségekben folytatták pályájukat, az itt szerzett tudás és az itt kötött barátságok sokukat egész életükön át elkísérték.

– Engedjék meg, hogy egy közös időutazásra hívjam Önöket – mondta dr. habil. Simon István Ágoston. A dékán arra biztatta az ünnepelteket, idézzék fel hallgatói éveiket, a kollégiumi szobák nyüzsgését, egykori tanáraikat, a közös programokat és azokat a barátságokat, amelyek közül sok egy egész életen át megmaradt. Az évek során maga a kar is sokat változott, egy dolog azonban állandó maradt: a gyermekek és a fiatalok iránti elköteleződés és szeretet. Ez az, ami összeköti azokat is, akik különböző időszakokban ültek ugyanazokban az iskolapadokban, és később különböző helyeken, de ugyanazzal a hivatástudattal dolgoztak.

A dékán arra kérte az emlékdiplomás pedagógusokat, legyenek büszkék mindarra, amit pályájuk során létrehoztak, és mindazokra a gyermekekre, akiknek az útját segítették.

Az ünnepség egyik boldog résztvevője Mester Sándor Imréné volt, aki hetven évvel ezelőtt szerezte meg óvónői oklevelét, így rubin emlékdiplomát vehetett át. Férjével érkezett az ünnepségre, és örömmel mesélt arról, milyen jó érzés ismét Sopronban lenni. Pályája elején Budapestre került, Sopron és az egykori alma mater azonban mindig különleges helyet foglalt el a szívében. A gyermekekkel való foglalkozást egész pályája során szeretettel végezte, ezért ma is szívesen gondol vissza azokra az évekre, amikor óvónőként dolgozott.

A fiatal pedagógusoknak is van egy egyszerű, mégis sokatmondó üzenete: – Ha szeretik a gyerekeket, és úgy gondolnak rájuk, mintha a sajátjaik lennének, akkor maradjanak a pályán, amíg csak tudnak.

Talán éppen ez foglalja össze legjobban az emlékdiplomások életútját is. Mert a pedagóguspálya emberekről, találkozásokról, emlékekről és arról a sok-sok gyermekről szól, akinek az életében egy pedagógus valamilyen módon nyomot hagyott.