ELŐestén az UTOLSÓ nagyasszonyról

Pódiumbeszélgetés és könyvbemutató Szabó Magdáról a Ligneumban

A Ligneum Rendezvényházban a Magyar Kultúra Napja előestéjén a „magyar irodalom utolsó nagyasszonya” kelt életre. Esterházy Péter nevezte így Szabó Magdát az írónő 90. születésnapján – az irodalmi közbeszéd pedig azóta sem talált jobb és kifejezőbb jelzőt a 20. század egyik legismertebb és legnépszerűbb magyar epikusára. A kötetbemutató estre két neves irodalomtörténész volt hivatalos: a Pécsi Tudományegyetemről Dr. V. Gilbert Edit, akit orosz fordítóként és a biblioterápia egyik nagyköveteként is jegyeznek a szakmában, illetve a Tokaj-Hegyalja Egyetemen oktató Dr. Soltész Márton, aki az irodalom- és a történettudományoknak is doktora, és akinek 2025-ben Szabó Magdáról megjelent kötete új forrásanyag alapján rajzolja elénk az írónő izgalmas önképét. Egy betegség miatt a szerző csak online tudott jelen lenni a soproni bemutatón, de így is bebizonyította a jelenlévőknek: Szabó Magdát nemcsak saját korában, hanem ma is olvasnunk kell! Olyan igazak a jellemrajzai, olyan ügyes a regényszerkezete, olyan tanulságosak a „régimódi” (?) történetei és olyan sokféle hangon tudja megérinteni az olvasót – ahogyan csak kevesek tudtak/tudnak írni.

A pódiumbeszélgetésen szó esett arról, hogy Szabó Magda nem „női íróként”, hanem „írónőként” definiálta önmagát. Soltész Márton könyvében és szenvedélyes hozzászólásában is kiemelte, Szabó sikeresen egyensúlyozott a szocialista évtizedekben a pártállam tiltó/támogató közegében, a sokak számára bilincset jelentő Aczél-korszakban is rendre jelentek meg a könyvei és szabad volt személyesen is találkoznia az olvasókkal – és a „nagyasszony” ebben a szerepben is páratlanul jól mozgott. „Ha ma köztünk élne, biztosan beülne a kereskedelmi csatornák celebjei közé, persze akkor is csinos lenne, intelligensen fogalmazna és őszinte lenne a mosolya – mert a kamerán keresztül is érezné és erősítené az olvasók szeretetét” – játszott el a gondolattal Soltész Márton.

V. Gilbert Edit emlékeztetett, hogy az Egyetemen a magyar szakon ő még egy sort sem tanult Szabó Magdáról, fiatal irodalomtörténészként viszont nyilvánosan is beszélgethetett vele, ami meghatározó szakmai és emberi élménye maradt. Elsőként ő is az Abigél c. televíziós sorozatból ismerte meg Szabó nevét, később összehasonlító irodalomtudományi kutatásaiban így írt róla: „Vall, vezekel a magyar írónő, nyilvánosságra hoz – feltárja, összeköti a foszladozó nemzeti emlékezetet. Megidézi, felépíti, ami nem létezett, megteremti a hiányzó történelmi-társadalmi folytonosságot, felmutatja a képzelt, vágyott, … bűneit megvalló, öntudatos országot.”

Az est szervezésében oroszlánrészt vállalt Katona Györgyné, a regény- és tanulmányrészletekből Gergácz Betti olvasott fel. A pódiumbeszélgetést Szekeres Kriszta vezette, a ráhangoló Für Elise-t Zsubrits Katalin játszotta zongorán. A programra kitelepült a Cédrus Könyvesbolt is, ahol régi és mai Szabó Magda könyveket lapozgathatott a közönség. Mindenki úgy ment haza, hogy Szabó Magda valamelyik könyvét ismét előkeresse – a Magyar Kultúra Napján pedig ez üdvös fogadalom.