Hírek

A Soproni Egyetem megújult szenátusa egyhangú döntéssel megerősítette Prof. Dr. Fábián Attila rektor támogatását, és fontos szervezeti döntéseket is hozott a Soproni Egyetem szeptember 23-i rendkívüli ülésén. Az intézmény ezzel az új működési keretekhez igazodva folytatja a megkezdett munkát.

Az erdőre sokszor úgy gondolunk, mint fákkal borított területre, ahol kirándulunk, vagy egyszerűen csak jólesik sétálni. Ennél azonban jóval többről van szó. Az erdő csökkenti a szelek erejét, segíti a vízbeszivárgást, óvja a talajt, hűsíti a környezetét, élőhelyet biztosít, sőt, még a látványa is jótékonyan hat mindennapi közérzetünkre. De vajon hogyan lehet egyszerre figyelembe venni ennyi szempontot, és ki dönti el, hogy egy erdőtől mit várunk?

Elindult a Soproni Egyetem 1956-os emlékévének önálló honlapja: 1956.uni-sopron.hu

Hetven évvel az 1956-os forradalom és szabadságharc után a Soproni Egyetem különleges emlékévvel idézi fel az egykori soproni egyetemisták, oktatók és a város közösségének történetét.

Mit taníthat nekünk ma egy lovasíjász a természettel való együttélésről, a közösségről vagy éppen a kitartásról? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kaphatnak mindazok, akik ellátogatnak a Ligneum következő pódiumbeszélgetésére, amelynek vendége nem más, mint Kassai Lajos, a világszerte ismert lovasíjász, többszörös Guinness-rekorder és az egyik legismertebb élő hungarikum.

Szeptember 15-én elérkezett a Selmeci Kilovaglás utolsó lovas napja. A Kumisz kör csapata a hegyi utakon, a terepviszonyokhoz igazítva haladt Selmecbánya felé, majd a bányamúzeumnál felöltötték waldenüket, és ünnepi öltözetben lovagoltak be az egykori Alma Mater városába.

Vannak még közöttünk olyanok, akik nem történelemként tanulták 1956-ot, hanem megélték annak minden bizonytalanságát, veszteségét és reményét. Az egykori hallgatók és oktatók közül néhányan személyesen élték át azokat a napokat, amikor a szabadság és a hűség kérdése nem történelmi fogalom, hanem sorsformáló döntés volt. Hetven év távlatából különös jelentőséget kapnak Varga Domokos erdőmérnök sorai: „Akik elmentek, de el nem szakadtak, Kanadában is magyarok maradtak, akik meggyőztek egy messzi világot, de ma sem mások: soproni diákok.” Ezt az örökséget, a hűség és az összetartozás időtálló üzenetét idézi fel a Soproni Egyetem 1956-os emlékéve.

Az erdő nem csupán faanyag. Árnyékot ad, tisztítja a levegőt, védi a talajt és a vizet, élőhelyet biztosít – és közben helyet ad a pihenésnek, a kirándulásnak, a sportnak, a családi programoknak és a természet megtapasztalásának. De hogyan lehet mindezt értékelni? Lehet-e pénzben is kifejezni azt, amit egy erdő nyújt a társadalomnak? És hogyan dönthetünk úgy az erdők használatáról, hogy közben a jövő generációi számára is működőképes erdőket hagyjunk?

Ötven, hatvan és hetven évvel ezelőtt végzett egykori hallgatókat köszöntöttek a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karán. Az ünnepségen összesen 77 tiszteletdiplomát ítéltek oda, emellett 19 hallgató különböző ösztöndíjban részesült.